Még-is-mét

by mizukiyana

 

lana-del-rey-vicar-street-dubin-83_2

Vers. Tízszavas.
Kelt: 140523 3D élmény, Dirty Dionysos Dialog

főzelék, fülolaj, tornacipő, fröccs, hazaszeretet
gitárhúr, traktor, kredenc, bátor, dekantál(ó)

Még – is – mét

én nem akartam
de ismét beköszöntött
ígérem többet nem öntök
magamba annyi bort
bár a magasban bátornak
érzi magát az ember
el kell szállnia hogy le merjen állni
hogy ne húzza a mélység
és én tényleg nem akartam
rám traktálják, a bor átrak torkomba egy buborékot
ami csak száll fölfelé
s még felét sem ittam meg, máris
ledönt lábamról
de csak azért sem ugrom le
a magasból csak úgy akárhol
hol van már a bárpult
bárhol be tudnék hűteni egy pohár bort
csak ha már szakad a gitárhúr
én akkor is rockstar akarok lenni
hogy lenézhessek a közönségre
és végre, életem értelme
nyárra, és nem télre való
ez a tornacipő, időtlen idők
óta akartam már szörfözni egyet
az embertömegen.
de dőrén nem ugrom le
hisz a hely túl széles két emberes
bádibilder között, s nem
bízom a nyüzügék izzó izmaiban
amiket csak a pia fűt
s mégis engem fűznek
s engem főz e lék a két emberes
bádibilder között
s fő a fejem, hogy egyszer begőzölök
de száz fokon kéne ahhoz forrnom
és kiforratlan még az elmém
de a fülem füstöl, ó, ez a fül, ó, lajstromba sem vehetném
a temérdek érdeket mi arra hajt
hogy ha még épp nem megyek, induljak neki,
Neki szántam magam, de húz a mélység haza,
szeretet buzog bennem, és bár
ezt Neki tartogattam, most a tömeg
rávett hogy rájuk essek,
ez csak egy este és én szörfölök
már nem a neten, hanem száz emberen
keresztül, tüll szoknyám a nyakamba csúszik,
úszik a beat az agyvizemben
és csak úgy fröccs, kiloccsan
a fülemen olajos nyomot hagyva
mint kredenc mögött a lanyha
eltunyult lomha nagyapó
ki pipáját megtömve megtörten
szobrozik az ajtóban
s én lajstromba sem vehetném a
temérdek érdeket mi a
tömeg térde felé hajt
majdnem elejtenek, de hirtelen
mégis lebegek, szállok, repülök,
szédülök, szétdűlök, de a
hímek megtartanak, mint
hímestojást elkapnak, de kan tált rendeltek, s csak én érkeztem
félelmem féktelen, míg grimaszolva továbbadnak annak
a maradék nagyapónak aki itt
van köztünk, tetoválva, rock zenét hallgatva és dobolva,
és a fülembe dongja hogy
úgysem akarsz leugrani
mérföldeket zuhanni
mert nem foglak elkapni
én pedig tényleg nem akartam
de mégis megtettem
és most repül a lelkem a végre végtelenben.

 

Reklámok