Tumblr

by mizukiyana

yxav1

Tumblr | R | EXO; kray | 743w | drabble | 121227
A/N: karácsonyra akartam, de nem éreztem késznek. most úgy érzem ennél készebb úgysem lesz, szóval miért ne fedje fel magát. [megbarátkoztam a drabblékkel.] így utólag is boldog karácsonyt. ^^”

– Li Jiaheng mégis mit képzelsz magadról?!

Yixing dühös kiáltása szelte át a lakást, majd abban a pillanatban kicsapódott az egyik hálószobája ajtaja. A feldúlt fiú meg sem állt, hogy mondjuk a csapattársai kérdő tekinteteit figyelembe vegye, netalán válaszoljon nekik, hanem egyből berontott a leader szobájába.
– Mi a franc ez?!
Wu Fan a hirtelen látogatástól, no meg főleg a vendég személyétől kis híján szívroham közeli állapotban majdnem elejtette a kezében tartott iPadet, aztán mikor sikerült a pulzusát az egészséges szint felé kormányoznia riadtan nézett fel a fiatalabbra.
– Meg… khm… megtudhatnám hogy mire fel ez a hangnem? – Meg kellett köszörülnie a torkát, ugyanis egy dühös Zhang Yixinggel szembenézni nem kis kurázsira van szükség. Még neki is.
– Szerinted mégis miért?! Azt kérdeztem mi ez!
A fiú felbőszült mozdulattal az ágyon ülő Wu Fan ölébe lökte a saját készülékét, amin az áldozat nem kis meglepetésére ugyanaz a kép díszelgett mint a sajátján. Hangosan nyelt egyet.

A többiek szinte pislogás nélkül figyelték az eseményeket, biztos távolba húzódva a nappaliból. Yixing nem gyakran húzta fel magát, de amikor mégis, az nagyobb katasztrófát vont maga után, mint akármelyik hurrikán Amerikában. Szerintük legalábbis mindenképp; jól emlékeztek még ugyanis a három hétig kanos leaderükre, mikor legutóbb Yixing szex-megvonással büntette egy rosszul sikerült poén miatt. Nem akarták átélni még egyszer azt a három hetet, semmiféleképpen.

– Egy kép? Megjegyzem, elég szexin nézel ki rajta – merészkedett megszólalni végül Wu Fan.
– Töröld le, mostazonnal! Tudom hogy te tetted fel, nem te vagy fönn egyedül tumblrön! Szedd le! – A ’mostazonnal’ szó használata jelezte Yixingnél a robbanás előszelét; ez után nagyon nem volt tanácsos tovább hergelni, ha nem akart az ember elevenen karóba húzatni egy unikornis egyszarván. Persze csak képletesen.
– Te stalkolsz engem?
– És mik azok a tagek, eszednél vagy? És nem csak ez, az egész blog rólam szól, követelem hogy törölj le  mindent különben…
– El akarsz tüntetni minden rólad készült képet az internetről? Mert akkor az sokáig fog tartani – feleselt az idősebb. Lassan visszanyerte a lélekjelenlétét, és immár vigyorogva hárította párja kitörését.

A csapat többi tagja szerint a leader minimum megőrült, vagy csak szimplán öngyilkos akart lenni. Bár belegondolva csakis kívánatos halál lehet – fordult meg Luhan fejében, ahogy Yixingre pillantott. A fiúnak kidagadtak a nyakán az erek, orrlyukai kitágultak, fogait összeszorította. Luhan oldalra hajtotta a fejét, ahogy aprólékosabban tanulmányozta. Igen, mindenképp – nyalta meg a szája szélét.

– Most akkor tulajdonképp miért is vagy mérges? – kérdezte Wu Fan, látva hogy a másik elakadt, és még nem jutott el a válaszig.
– A rohadt életbe – sziszegte Yixing. Hirtelen megfordult, bevágta maga mögött az ajtót, majd ugyanazzal a lendülettel ráfordította a kulcsot. Wu Fan nem tudta letörölni az arcáról egyre szélesedő vigyorát.
– Nem vagy képes arra, hogy egyszerűen át gyere és elmondd, hogy mire vágysz, hanem kiposztolod egy netes blogra!
– Szeretnéd ha átmennék, mi?
Wu Fan villámgyorsan felugrott az ágyból, és az ajtónak lökte Yixinget. Öklei hangosan dobbantak a fiú feje mellett kétoldalt a falapon.

– Srácok nem tudom eldönteni hogy ez most Xingxing volt vagy Duizhang. Kire fogadtok? – fordult hátra izgatottan Luhan, csak hogy a többiek felhúzott szemöldökkel bámuljanak rá.
– Krisre. De nem vagyok benne biztos, hogy ez a halál előszele volt – jegyezte meg Tao.
– Meg sem fordult a fejünkben – torkollta le Jongdae.
– Akkor szerintetek…
– Kicsi vagy még te ehhez, Zitao.
– Nem mintha amúgy nem hallottuk volna már mind őket – motyogta Xiumin mellékesen. A továbbiakat ugyan nem látták, de mindannyiuk fejében kibontakozott az események folytatása – akár akarták – mint Luhan, akár nem; Minseok esetében inkább az utóbbi.

Yixing hirtelen kiszabadította magát, és a helyzetet megcserélve ezúttal ő préselte az ajtóhoz Wu Fant.
– Most inkább azt szeretném, ha elmennél, lehetőleg bennem.
A leader felnyögött; arcán még kaján élvezet játszott, de övéhez leérkező kezek már meggyőzték róla, hogy ideje komolyan venni a fiatalabbat.
– Remélem értékeled hogy megpróbálom visszafogni magam. Nem mintha te egyáltalán próbálkozni szoktál volna.
– Nem is tudtam ennyire izgató mikor dühösen rontasz rá valakire. Te miért nem vagy többször ilyen?
– Vagy te elégszer ilyen heves helyettem is.
Wu Fan ismét elvigyorodott, ahogy felötlött benne a számtalan alkalom, mikor feszültség levezetési szándékból támadta le Yixinget. Néha tényleg vissza kéne fognia magát, mert azóta különösen sok új felsőt kellett vásárolnia a fiúnak; a régiek nem voltak elég strapabírók.
Yixing ráharapott Wu Fan alsó ajkára, aztán lefelé haladva végignyalt a kulcscsontján. Az idősebbnek elakadt a lélegzete.
– Kétségtelen, hogy ezentúl több ilyen képet kell posztolnom rólad – lehelte halovány hangon.
– Meg ne próbáld.

Reklámok