Metaxa – redefined

by mizukiyana

2vmzqkx_th

Metaxa | NC-17 | SHINee; jongkey | 309w | drabble | 130330
A/N: garaczi lászló metaxájának stílusát vettem át kísérletezésre

és egyszer csak rajta volt, egész súlyával rá nehezedett, a matrachoz szögezve őt, orrát a nyaka vonalán húzva lefelé, tüdejét az ízével töltve meg, nyálösvényt húzott le a már felfedezett úton, ujjbegyeit mintha vonzotta volna a bőre, mágnesként a vasat, de a bőre puha volt, finom, ínycsiklandozó, és nyögésre késztette a tehetséges nyelv a kulcscsontján, lefogta a kezeit, a feje fölé szorította őket, hozzá sem érhetett, pedig mennyire akart, fájón vágyott rá hogy körmeit vájhassa a lapockája alá, szüksége volt az érintésére, ő pedig érintette, mindenhol ahol érte, teste minden négyzetcentiméterét feltérképezte, emlékezetébe véste,
aztán mikor kitöltötte őt egésszé vált a világ, olyan tökéletessé mint ahogy ők ketten illettek egymásba, minden nyögésük és sóhajuk felhangja volt egymásnak, tercben és oktávban kifutva, oly csodálatosan sikló hangja most megremegtette a szívét, majd az egész testét, ahogy eltalálta benne azt a pontot, háta ívbe hajlott, ujjlenyomatait a csípőjén fogja hagyni, fájó foltokat fog okozni, képtelen volt megragadni a gondolatait, mert annyira jó volt, olyan fantasztikus és kábítóan szédítő, fehérség kezdte ellepni az elméjét, itt a vég, ez már a menny, innen jött le ő is hozzá, hisz nem lehet emberi, nem tehet ilyen isteni dolgot vele egy halandó, és fogakat érzett a vállába mélyedni, lehet hogy mégsem angyal, talán vámpír, de mit számít, már semmi sem számít, az eufória elvakította, a fájdalmat elmosta a legkisebb porcikájából is, amíg nem maradt, csak a szédület a fejében,
izzadtságban fürödve ziháltak egymáson, szemei visszafordultak lezárt szemhéja mögé, a valóság újra létezni kezdett, csípős hűvösség ereszkedett rájuk, homlokát a vállgödrébe támasztva belélegezte aromáját, mely csak a sajátja volt, mellkasuk egy ritmusra kezdett süllyedni és emelkedni, átvették egymás rezgésszámát, nem csupán rezonáltak, de egy légdarabot osztottak meg minden alkalommal, jonghyun aztán ráharapott kibum ajkára, és ő nem lehetett volna ennél kielégültebb, tudta, hogy hozzá tartozik, mellette volt a helye, szüksége volt rá, és ez tökéletes volt így

Advertisements