A Karácsony szelleme

by mizukiyana

bonn_av

Vers. Tízszavas.
Szerző: yana
Kelt: 121130 – suli. osztrák napi versíró pályázatra, december 1-re. téma: bécsi karácsonyi vásár.
A/N: edited 121201: és bejelentem, hogy megnyertem a versenyt, ezúton is köszönöm a zsűrinek. ^^)

Csengőszó, angyalka, csillagszóró, mézeskalács, karácsonyfaégő,
halászlé, beigli, karácsonyfatalp, narancs, fahéjillat.

A Karácsony szelleme

Csengőszó száll el felettem,
szánalommal nézem
aki csak vakon rohan;
boltban ajándékokat válogat.
Nem éri el a fahéjillat,
forralt bort sem kortyolgat
csak monoton menetel,
sorban áll, visszajárót követel,
kopogós cipőben tipeg,
otthon meg pityereg,
hogy fáj a lába.
Hát a karácsonyfa?
Az is ott áll egész télen,
mégsem sír, sőt egész halk,
pedig sajog ám egészen
az a karácsonyfatalp.
A vásár nem erről szól,
nem érdekes, hány csillagszóró
fogja bevilágítani az asztalt.
Azt tapasztaltam; lassan,
de biztosan átérzi az ember
a Karácsony szellemét.
Nézegethet sok bársony kelmét,
felfűzött narancskarikát,
gazdagon díszített mézeskalácshuszárt,
de a lényeg belül lakozik:
mekkora a szív,
s milyen meleg a szeretet.
Vigyázz, megsüti a szád!
Ha nem a frissen sült beigli,
az odaégett halászlé
fog benned kárt tenni
(a halszálkák gonoszak ám)!
Egyél inkább perecet,
kötegben lehet venni,
vagy vegyél ékszert, fa játékot,
aranyat, de aztékot!
Díszítésnek jó a karácsonyfaégő is;
csillog-villog, néha elalszik,
hisz az angyalkák lopakodnak,
csak az arra kiválasztottak
veszik észre őket: nem látják
a csillámporos, tollas szárnyakat,
csak a szellő üti őket szíven.
Szívesen megmutatom, szívem,
hallgasd csak, figyelj.
Te is érezni fogod,
a fogad nem fáj majd ajándékra,
bőven elég egy mosoly;
szívből jövő.
Jövőre még annyi sem kell:
egy szoros ölelés megfelel.
Felettébb különös a szeretet,
osztódik, de el nem veszhet.
Talán a szikrázó csipkepelyheknek
köszönhető, minő
meglepetés lenne.
A fehér karácsonyra
mindenki vágyik,
egyik-másik gyerkőc még ír is
a Télapónak.
De szép is a gyerekkor!
Az ünnepek még szentek,
a Jézuska létezik;
zimankóban, viharban, fagyban
repked háztól házig.
Most meg ideges szülők
zilált hajukat igazgatva,
beletúrva, szemöldökük
összeráncolva nyugtalankodnak:
ki mit kapjon Karácsonyra?
Összeszorul mindnek a gyomra:
nem marad csomagolópapírra!
Sem szaloncukorra, mit tegyek?
Hol találom meg amit keresek
olcsón? Mert már nem futja a kereset.
A vásári forgatag
elűzi a gondokat.
A jókedv fertőző,
főzőcskéznek az árusok:
“Sült almát adhatok?
Csokimázzal vagy olvasztott cukorral?
– Ugyan, ez már a korral jár…
– Tessék megnyugodni,
fog mindenkinek jutni!”
Szemükben táncol csillogva
vidám lelkük hangja,
hogy minket is felmelegítsen,
az elveszetteken segítsen.
Ez a Karácsony: az összes apróság,
nem badarság, nem álom;
kapni jó, de adni még jobb.
Egy szeletke szeretet,
porcelántányéron,
a kandallóban meleget
árasztó lángok,
ragacsos mályvacukor,
marcipános fánkok…
Ha szívedet kitárod,
te is megtalálod;
a boldog Karácsonyt.

121130

Reklámok