Foltok

by mizukiyana

Cím: Foltok
Szerző:
yana-chan
Korhatár:
Korhatár nélkül
Fandom:
Bleach
Tartalom:
Ishidának tényleg szándékában áll megnevelni Orihimét..
Kategória:
Romantikus
Műfaj:
egyperces/novella
Párosítás:
Ishida x Orihime
Figyelmeztetés:
yaoi említés szinten
Állapot:
Befejezett
Levésve: 2010. június végén

Foltok

A nap fehéren szikrázott a vakító kék ég tetején. Apró szél fújdogált, madarak osztották meg csivitelve a mondanivalójukat egymással. Ichigo Rukia mellett sétált a gáton a suli felé, félig még lehunyt szemmel, és hallgatta a lány végtelennek tűnő okítását az élet dolgairól. Néha közbeszúrt egy ahá-t, de alapjában véve nem nagyon figyelt oda. Esze még lassan forgott, meg amúgy is folyton egy vörös libbenés kötötte le gondolatait, ami a legutóbbi átbulizott éjszaka után maradt az agyában. Igazából nem nagyon emlékezett arra az estére, tudta, hogy Renji is így lehet vele, szóval nem nagyon törte rajta magát, csak elmerült pár halovány emlékfoszlányban, ami mégis megmaradt. Például egy igen kidolgozott, tetovált mellkas, vagy éppen a vörös tincsek tánca… Ezekre a gondolatokra már el sem pirult, annyiszor átsiklottak a fejében.
Közeledtek az iskola felé. Rukia még mindig szövegelt, aztán egyszer csak egy kiáltás hallatszott a hátuk mögül.
– Jó reggelt Ichigo!
A szólított rendesen kinyitotta a szemeit és megfordult.
– Jó reggelt, Inoue – köszönt vissza. Rukiával bevárták a lányt, majd megindultak tovább. Orihime hamarosan beszélgetésbe elegyedett a shinigamival, úgyhogy Ichigo zavartalanul tudott visszamerülni gondolatai furcsa kavalkádjába.

Az első óra utáni szünet a kis csapatot Ichigo padja körül állva találta nagy vitapartiban és élménybeszámolóban. Mikor Ichigo felnézett, meglátta Ishidát is feléjük közeledni, és elkönyvelte magában; hogyha a fiú kissé hűvös modorú is, akkor is a barátjuk.
– Szia Ishida – szólt oda neki mosolyogva. A másik biccentett.
Ichigo már épp visszafordult volna a többiekhez, mikor felkapta a fjét, és alaposabban is szemügyre vette az odaérkező fiút.
– Ishida, a nyakad…
A porcelánfehér bőrön lévő folt kikandikált az ing gallérja alól.
Ishida elpirult. Gyorsan megigazította az inget, majd zavartan megköszörülte a torkát. A narancshajú elvigyorodott és kajánul megkérdezte:
– Kitől az ajándék?
– Semmi közöd hozzá, Kurosaki – csendült a fiú hűvös hangja, de pechjére a kérdést a többiek is meghallották.
A szünet végére a fiú dühösen és dacosan ült a helyén. A folt okozójának személye nem derült ki, ellenben a kis csapat jót nevetett barátjuk zavarán, és ezt fokozandóan még több kérdéssel és csipkelődéssel toldották meg a beszélgetést, amit ő egyre kevéssé tűrt el. Persze csak vicc volt, de Ishida úgy fel tudja magát húzni az ilyenen – gondolta Ichigo, miközben komolyabban eltűnődött barátja esetén.

Másnap ebédszünetben Ichigo Orihime ennivalóját nézegette bizalmatlanul.
– Ebben tulajdonképpen mi van? – bukott ki belőle a kérdés. A válasz bő volt, és többet mondó, mint kellett volna. A lány az ujján számolta az ételek nevét, amit összedobott uzsonnára, teljesen belefeledkezve a konyhaművészete csodájába – aminek hallatára Ichigo és Rukia gyomra is erős késztetést érzett a bukfencezésre.
Aztán körülbelül a tizedik hangzatos névnél Orihime oldalra döntött fejjel elgondolkozott. Rukia kihasználta az alkalmat, amíg elhallgatott, és megpróbálkozott a téma elterelésével. Természetesen, csak azért, hogy a gyomra pár percre nyugodtan tudjon maradni. Eközben Ichigo újra vette a bátorságot futólag rápillantani a lányra.
Szeme egyből kiszúrta. A második folt. Ott lapult Inoue füle mögött. Ha a szél nem emeli arrébb azt a tincset, nem is veszi észre. Ichigo agyában világosság gyúlt. Hát persze! Ishida és Orihime is fáradtnak tűntek néha az utóbbi időben. Bár ezt csak így utólag lehet észrevenni – mosolyodott el magában. Örült, hogy a barátai egymásra találtak, és ha ezt meg akarják tartani titoknak, ő ugyan nem áll az utukba. Így hát csendesen somolyogva folytatta ebédjét, miközben a lányok heves vitába kezdtek Chappyről és a plüssmackókról.

Az esti hűvös szellő megrezegtette az út mellett álló fák lombkoronáját. A lámpák fénykörei narancssárgán nyúltak el az aszfalton, de sötét foltok maradtak közöttük két lámpa váltásánál. Orihime épp hazafelé tartott egy késői bevásárlásból, miközben azon járt az agya, hogy milyen finomságot fog készíteni vacsorára. Elmosolyodott.
– Inoue!
A halk hang egy árnyékosabb rész felől jött, az egyik fa mellől. Orihime hátrafordult, és tett egy lépést a fa felé. Majd a következő pillanatban egy villogó szemüveggel keretezett kék szempár bukkant elő a sötétből.
– Ishida – sóhajtott fel megkönnyebbülten a lány.
A fiú közelebb lépett Orihiméhez. Szeme elégedetten fürkészte az arcát, keze pedig beletúrt a selymes tincsekbe.
Ajkuk puhán és édesen ért össze, lágyan ízlelgetve egymást. Orihime kezéből kiesett a bevásárló szatyor, és ujjait a fiú mellkasának támasztotta.
Ishida megtörte a csókot, és lejjebb haladt. Szájával végigsimított a lány nyakán, feltérképezte a füle mögötti finom területet. Orihime lélegzete felgyorsult és lehunyta a szemét.
– Inoue – a fiú ajka csiklandozta a bőrét. – Azt hiszem fel kellene hagynod a foltokkal.
Orihime meghökkenve nyitotta ki a szemeit.
– Ezt hogy érted? – szaladt ki a száján.
– Nem tudom elrejteni őket, pedig már a gallérom is felhajtom – susogta kissé mély hangon Ishida. – Vagy ha semmiképp nem tudsz erőt venni magadon, legalább lejjebb, kérlek, ne a nyakamon – azzal gyengéden beleharapott a lány puha bőrébe.

A következő napon tornaórájuk volt. A fiúk átlagos hangulatban öltöztek az öltözőben. Ishida teljesen nyugodtan kikötötte a nyakkendőjét, aztán kigombolta és levette az ingét. Nem is kapott észbe, amíg…
– Khm. Ishida… Szerintem meg kellene nevelned Inouét – hallatszott Ichigo bizalmas hangja.
A quincy felsóhajtott.
– Hidd el, próbáltam…
A vállát és az oldalát az előző éjszaka emlékeit hirdető szép, lilás árnyalatú foltok takarták.

Advertisements